A sugalmazók könyvének krónikája (Lucas Walagad szerint)

-Most akkor létezik,vagy nem létezik?-Szegezte az Öregnek a kérdést az Ifjú.
Zavarodott volt,és ideges.Szerette az egyszerű.átlátható dolgokat.Mint
például a lekváros palacsinta,vagy a vívás.Igen, a vívás.Aki ügyesebb,és gyorsabb
,az nyer.Tiszta sor.De ez a sok pletyka,mellébeszélés,tudálékosság,és
részinformáció,melyet a Sugalmazók Könyve kapcsán kapott,annyira
összezavarta,hogy lassan már aludni sem tudott.
Épp ezért jött el az Öreghez.Megtakarított vagyonkája bánta.Negyven
arany.Nem kis pénz.És mitt kell megint csak hallania?”Egyesek ezt mondják,
mások amazt”.A régi nóta.Úgy érezte,minden tisztelet kiveszik belőle.Pedig
az Öreg tényleg öreg volt – egyesek szerint lassacskán kétszáz éves.Mégis – leg
szívesebben kardjához kapott volna.No nem,hogy elő húzza,csak
zörgetni egy kicsit,fogait vicsorgatva – mint mikor a szenvtelen koldusokat akarta
lerázni az Alvárosban.Imádta csinálni – hogy futott mind!A vakok,a bénák!
Persze fegyverét még a kapuban elvette tőle az
a tenyérbemászó képű,nyájaskodó,kövér eunoch.
Mindazonáltal valahogy mégis csak meglepetésként érte,ami ez után
következett.
A vénség szeme tágra nyílt.Eddíg is csillogott valami az ezernyi,huncut
ránc barázdálta rések mélyén,de ez most valami egészen más volt.A
pillantás a lelke leg sötétebb mélységein is által hatolt,leg féltettebb
gondolatait pásztázta,lényét ítélte meg.Testét gyöngeség járta át,
mint ha láthatatlan kezek súlya alatt borult volna térdre.
Nem tudta megítélni,meddíg tarthatott.Mert bár a pillantást nem
álhatta túl soká,feje alá hanyatlott – érezte a súlyt,az ítéletet.
És ekkor megszólalt a vénség.Hangja ugyan az volt,mégis más,mint
az imént – a szavak izzó rúnák módjára égtek az emlékezetébe:
-Hát tudd meg:a Sugalmazók Könyve létezik.Emberi elme teljes egészében
fel nem foghatja a tudást,melyet magában rejt.Alkalmas lehet akár
arra is,hogy világunkat új Paradicsommá tegye,ha áldott kézbe kerül.
Ám ha gonosz célra használják – a leg szörnyűbb fegyver,mi valaha
is létezett.Épp ezért zárta el egy szigetre a valaha is élő legnagyobb
mágus,Raadhosafrast,minden erejét bevetve a védelem megszervezésére,majd
végzett magával,nehogy a titok valaha is kitudódjon.Azért mondom
el neked mindezt,mert holnap meghalok.Márpedig a Szent Hagyomány
szerint egy valakinek tudnia kell az igazságot – tanítványaim között
pedig nem akadt méltó.Te nem vagy varázstudó,és elenyészőnek látom
az esélyét,hogy valaha is az legyél.Viszont lelked tisztább,mint bár
ki másé,kit életem kettőszáz huszon hét éve alatt megismernem
engedtetett.Esküt kell azonban tegyél,hogy soha,semmilyen körülmények
között sem feded fel mindazt,amit most elmondtam neked.Máskülönben
törlöm emlékezetedet,és tojok rá,ha ezzel megtörik a Hagyomány.
Nos,fiatalember?
Az ifjú nemes fejében egymást kergették a gondolatok.Volt egy olyan
határozottan kellemetlen érzése,hogy
most,itt eljövendő élete a tét,sorsa határoztatik meg döntése nyomán.
-Mester…-suttogta végül.-Ha nem tiltod meg,hogy megkeressem,
megesküszöm.
Összerezzent – oly váratlanul érte az őszinte,szívből jövő,fiatalos nevetés,
melyet az Öreg Mágus hallatott.
-Fiam.-mondta végül,immár szokásos,fakó hangján.-Tégy,amit tenned
kell.De előre megmondhatom – vajmi kevés az esélye,hogy valaha is
sikerrel járjál.Legelőször is a mágikus tudományokat kellene
elsajátítanod,melyre…hát,tehetséged jó szívvel is csak közepesnek
mondható.Százak akadtak már – megbocsáss,de nálad különbek,kik
életüket arra tették fel,hogy megtalálják a Könyvet,s lám.A leg
többüknek még csak a neve sem maradt fenn az utókorra.Jóakarattal
ajánlom tehát,hogy büszkén őrizd a titkot,melyet reád ruháztam -
s ha közeledni érzed majd halálod óráját,úgy oszd meg azt egy arra
alkalmas jelölttel,ki valószinű majd önként jelentkezik tenálad,mint ahogy
téged is hozzám kergettek álmaid.De inkább apád nyomdokaiba lépjél,mi
kényelmes,nyugodt életet biztosít számodra,szerető hitvessel,s falvaitok
népének boldogulásával.
-Megszívlelem tanácsodat,Mester.-mondta,de nem csak azért,hogy az
öreget megnyugtassa vele.Immár,hogy tudatában volt az igazságnak,
valami elcsendesült benne,valami furcsa béke,és elégedettség érzése
öntötte el – nyoma sem maradt benne az épp csak az imént testét-lelkét
letaglózó fáradtságnak.Másrészről pedig – mindíg is őszinte ember volt,
és ahhoz is elég eszes,hogy tudja – a vén Mágus rögtön átlátna a szitán,
ha köntörfalazni kezdene.
Azt hitte,a meghallgatás véget ért.Tudta már – mások elbeszéléseiből -,
hogy ilyenkor az Öreg tapsolni szokott,mire kitárul az ajtó,az eunoch
pedig elvezeti a többé-kevésbé elégedett látogatót.
De nem így történt.
A Mágus szája újra szóra nyílt:
-Ha pedig…mégis úgy döntenél,hogy útra kelsz,keresd fel Kuncogó
Matirt Morogban.Mondd,hogy én küldtelek – akkor talán szóba áll
veled.Ő lehet az egyetlen,aki képes lehet beléd verni némi Tudományt.
De arról egy szót se szólj neki,mi váltotta ki érdeklődésedet a Tudomány
iránt.Matír…de hagyjuk ezt.Egy kis mágikus tudás pedig akkor sem
árt majd,ha végül is leteszel esztelen tervedről.-és kacsintott.
Aztán tapsolt.
Sziklaölő Virgonc tiszteletteljesen meghajolt,és sietve indult a
sürgetően integető eunoch fele.
-Teljesen kimerítetted!-suttogta vádlón az eunoch,alig,hogy bezárult
mögöttük a Mágus szobájának díszes ajtaja.-Évtizedek óta nem
beszélt ennyit senkivel!
Virgoncra egy pillanat alatt szakadt rá az átélt élmények összességének
utóhatása.Egy szót sem hallott többet az eunoch méltatlankodó
nyafogásából,fejében furcsa,újszerű gondolatok kergették egymást
kaotikus összevisszaságban:
“Azt mondta,holnap meg fog halni.És még csak nem is reagáltam rá.
És végül is most mindezzel mit akart mondani?Lebeszélt,vagy
rábeszélt az útra?Választ kaptam a kérdésre,ami évek óta oly
nagyon foglalkoztatott.De kihez fordulhatok most a válasz nyomán
felmerülő kérdésekkel?Senkihez – hisz világosan megmondta,még meg
is esküdtem neki.El kell menjek Morogba.Vagy mégsem?”
Szó nélkül vette át a bajáratnál a kardot,valami búcsú félét mormolt,
aztán…aztán kilépett az éjszakába.
Látogatásának kezdete óta hosszú órák telhettek el!Hogyan lehetséges
ez?Hiszen az egész csak néhány percnek hatott…
Hosszú,térölelő léptekkel indult szállása,a város,Tabalumborg túlsó
szegletében megbújó apró fogadó felé.

2.

Leginkább azon lepődött meg,hogy észrevétlenül be tudták cserkészni.
Méghozzá ennyien!
Valahogy mindig is természetesnek vette,hogy megérzi,ha valaki ártó
szándékkal férkőzik a közelébe.”Adottság”-vélte,és nem is
gondolta volna,hogy bár mi köze lehet a mágiához,míg magántanára,
Lassú Alb fel nem világosította.Mindez tíz esztendős kora
körül történt,és apja,Sziklaölő Hemzse az ügyön felbuzdulva rögvest
hívatott is egy környék szerte jól ismert mágust,Rézszakállú Motyort,
hogy felmérje az ifjonc ezirányú képességeit,de Motyor a kiadós
honorárium fejében is úgy vélte,nincs ezen semmi különös,sokaknak
adatik efféle képesség.
S lám,most cserben hagyta.Pont most,mikor annyi minden hányni-vetni
való kavargott benne,hogy leginkább egy nagy kondér fortyogó nyüglönc
becsináltnak érezte magát(melybe néhány huncut manó talán egy csipetnyi
bolond gombát is bele csempészett),és semmi,de semmi kedve nem volt
összetűzésbe keverednie holmi utonállókkal.Pedig máskor bizony nem
vetette meg az effajta tornát,s tehette mindezt már csak azért is,mert
nála gyorsabb,és ügyesebb harcos nemigen akadt a környéken,beleértve
ebbe apja testőrségének sokat próbált zsoldosait is.
Sorra bukkantak elő a sötét alakok az elhagyatott városrész koszlott
romjainak dús árnyai közül.Lehettek vagy egy tucatnyian.
“Ezek nem közönséges utonállók.”-futott át az agyán,de a támadás
gyorsan,és szervezetten indult,úgyhogy nemigen maradt ideje a
kérdésen tovább rágódnia.
Egyetlen hatalmas ugrással egy közeli fal tövébe vetődött – hogy
legalább a háta védve legyen,de az ugrással egy időben a kardja is
villant,s az első,merész támadó már le is hanyatlott a porba,átvágott
torokkal.
“Jobbjában a kard,baljában a tőr,
 Ellenséget nemesember így gyötör!”
Vívómesterének,Félfejű Kaszabnak kedvenc mondása volt ez,akit
szerencsétlen módon,egy almahéjon elcsúszva ért a halál – igaz,a
csúszás után még zuhant is vagy hét emeletnyit,a vár fokáról.
Talán még azt is túlélte volna,ha nem a babkarók közé esik.Apja
leg jobb zsoldosa volt,de megátalkodottan balszerencsés figura.
Mindenesetre igen-igen büszke lett volna,ha most látja ifjú
tanítványát,aki könnyedén,apró mozdulatokkal szabadult meg
támadóitól – erejét,és elszántságát ráadásul megkétszerezte a
bosszúság,melyet a felett érzett,hogy e “szent” napon bár ki is
zaklatni merészeli.
Aztán valahonnan a közelből harsány,gonosz nevetés harsant,
Sziklaölő Virgonc kezeiből pedig kihullott a fegyver,testét görcsös
fájdalom járta át – soha sem érzett még csak hasonlót sem azelőtt.
Ellenállhatatlan erő szorította a falhoz,testét láthatatlan láng-
nyelvek marcangolták.
-Egész ügyes a fiú.-lépett elő a nevetés gazdája,egy hatalmas
darab,kopasz férfi.Hangja nedvesen,öblösen zengett,mint ha egy
kút mélyéről beszélne,mozgása pedig lágy,és ruganyos volt,mint
a nagyragadozóké.
Éjsötét szín leple alatt ragyogó,míves páncélt viselt,mely
valahogy még emberfelettibbé tette amúgy is elnagyolt arányait.
Egészen közel sétált a falhoz szegezett Virgonchoz,és mélyen
a szemébe nézett.Pillantása átható volt,de egészen máshogy,
mint az Öreg Mesteré.
Tudata erőszakosan hatolt be az ifjú nemes kíntól sebzett
gondolatai közé.
-Most megtudom,amit akarok,és eltaposlak,mint egy nudlit.
-mondta nyugodtan,minden indulattól mentesen,akár,ha egy fél
rahedli krumpli áráról egyezkedne egy piaci bérkofával.
Virgonc kétségbeesetten kutakodott emlékezetében – mert
természetesen,mint minden nemes ifjú,ő is kapott némi alapfokú
mágikus kiképzést, – de tudta jól,ha ellen is tud állni,nem bírja
majd sokáig.Hisz egyértelmű volt,hogy egy igen nagy tudású
varázsló áll vele szemben,akit ráadásul cseppet sem izgatott,hogy
lekaszabolta néhány emberét,sőt,inkább kedvét lelte a
harc látványában.
Minden erejét a testét-lelkét marcangoló fájdalom ellen vetette,
s önnön magát is meglepve kissé,fogai közt szűrve a szavakat,
így szólt:
-Gyáva vagy,mint egy mezei tunya.Vagy csak vascsizmában
mersz eltaposni egy nudlit?
A gonosz varázsló mint ha meglepődni látszott volna egy kicsit.
No,csak egy nagyon kicsit.
-Lám…a nudli visszabeszél!-szólt végül.-És tudjátok mit?Igaza
van.-sarkon fordult,mire Virgonc azon nyomban lehanyatlott a
mocskos fal tövébe.Próbálta kipislogni a fájdalom nyomán
szemébe szökött könnyeket,de arra még mindig képtelen volt,
hogy akár csak az ujja hegyét is megmozdítsa.-Hozzátok!-
intett végül a titokzatos alak megmaradt embereinek,és
hozzá tette:-Így még jobb – a nudli könyörögni fog majd,hogy
eltapossam.-és megint nevetett.
Nyihogó,gonosz nevetését sokszorosan visszahgozták az
éjszaka csendjében a romos falak.Aztán elsötétült a világ.

FELTÁMADUNK!!!

FELTÁMADÁS

- A rohadt életbe!Miféle hülye tréfa ez?Phö…tele a szám…földdel!Azt hittem
sikerült nyugodtan megdöglenem!
-Sikerült is,haver,ez itt a Feltámadás!
-Szórakozol velem?
-Mit rinyálsz?Te nyugodtan elrohadtál.Én,marha,meg elhamvaszttattam magamat!
Minden sejtemben itt él a tűz emléke.Mindjárt ordítok…khe…még ordítani se…
tudok…mindenem csupa pernye!A hülye anyámat,hogy erre vetemedtem…
-Ne szidjál,fiam,mert hallom ám!Azt hiszed nekem nincs elég bajom?Ha megerőltet-
néd azt a csepp agyadat,tudhatnád,hogy…glugluglu…én meg vízbe fúltam.Asszem
sikerült úgy mellékesen…glugluglu…egy tüdőgyulladást is összeszedjek.
-Pofa be,nyanya.Senki sem kiváncsi a sirámaira.Mi itt mind halottak vagyunk.
Én legalább kétezer éve!Ezt az áporodott szájízt nem múlja felül semmi sem!
-Csak azt hiszed,pubikám.Nekem a fejem vágták le.Most meg nincs meg a testem.
-Most nem azért,de nem arról volt szó,hogy tökéletes testben támadunk fel?
-Én nemtom.Sose voltam vallásos.De most már haljamos vagyok elhinni…hogy
a Sátán győzött.Vagy a pokolra kerültünk.
-Ez itt nem a pokol,haver.Én nemrég húnytam el végelgyengülésben,és felismerem
a terepet.Ez itt a városka temetője.
-Az bizony,nagyfater.És mindíg is maga volt a pokol.Különösen,mikor elgázolt
az a tahó kamionos.Remélem ide temették.Szeretném szétverni a pofáját…ha nem
lógna úgy a kezem,mint egy hervadt…és hol a másik kezem?
-Ez valami kandi kamera show lesz,szerintem.A közeljövőben rájörrek,hogy lehet
hullákat feltámasztani,most meg itt filmeznek valahol a bokrok közül.Higgyetek
nekem,én a show bizniszben voltam.
-Akár ki is szórakozik,rossz ötlet volt.Nagyon rossz…
-Segítsen már valaki felállni!
-Nézd,a hájgombócot!Hát téged is itt temettek el?
-Várjatok csak!Valami fényt látok közeledni.Lehet,hogy tényleg ez a Feltámadás?
-Az lesz,aranyom.Csak elszúrták ezt is odafenn,mint ahogy az egész Teremtést.
-Manci néni,maga templomjáró asszony volt.Hogy mondhat ilyet?
-Soha se fájt még így a derekam.Azt hiszem megint elaludtam.Csak most nem egy
éjszaka alatt,hanem…úgy érzem…jópár éve már.
-Jó lenne tudni az évszámot.Van itt aki frissen húnyt el?
Hördülések,méltatlankodások,káromkodások.
-Friss a nénikéd térgye kalácsa,bammeg.Engem valami hülye bebalzsamozott!
-Néztem is,miért vagy olyan jó színben.
-Neked ez jó szín?Én festőművész voltam,és hidd el,tudom mi az a jó szín!Ez nem az!
-Fene a gusztusod!A színeddel van bajod?Nekem már a csontjaim is majdnem elporlad-
tak!
-Néztem is,vajjon mi ez a halom.Bocs,az előbb majdnem rád tapostam.
-Nem hinném,hogy ennél rosszabbul érezném magam tőle.
-A fény!Mindjárt ideér!Ejnye,hiszen ez egy angyal!
-Jó lesz,ha valami értelmes magyarázattal rukkol elő.Ezt így nem bírom sokáig.
AZ ANGYAL FELETTÜK LEBEGVE?ELÉG MAGASAN AHHOZ?HOGZ
NE eRJeK EL.
-Legyetek üdvözölve!-zengi.
Valaki a tömegből:
-Elmész te a jó…-néhányan lepisszegik.
-Mi a fene folyik itt…glugluglu…-kérdezi a vízbe fúlt asszony.
-Feltámadátok vala,ahogy az az Írásban is meg vagyon írva!-feleli az angyal.
-Egy túrót szívem!Én jártam ám templomba!Ott arról volt szó,hogy TÖKÉLETES
testet kapunk.
-Meg lesz az is,csak várni kell rá…egy kicsit.-feleli az angyal.
-Mondom,hogy ez a kandi kamera.
-Milyen kicsit?Porladnak a csontjaim!Eddíg még elvoltak valahogy a föld alatt,de
most,hogy szabad levegőre kerültek…hát…
-Felléptek bizonyos adminisztrációs hibák az ügymenetben.-feleli az angyal.
-Na én meg pont ezért nem jártam templomba.-közli valaki.
- Mégis – meddíg kell várjunk?Én húsz évet küszködtem a rákkal.Van róla valakinek
fogalma odafenn milyen állapotban van most a testem?
-Én negyven évig voltam leprás,úgyhogy állj csak a sor végére,koma!
-Komád neked a rossebb.Nincs is sor.Vagy van???
-Csak még egy kis türelmet kérünk.-folytatja az angyal.
-Tőlem kaptatok kétezer évet!-felesel a csontkupac.
-Nem bújhatnánk vissza a földbe?Vagy nyugodhatnánk még békében,míg az a”kis”
probléma elhárul?-veti fel valaki.
-Úgy van!
-Jól mondja!
-Ott legalább nyugtunk volt!
-Sajnos erre nincs mód.Örvendjetek inkább,hisz ti méltónak találtattatok az örök
életre!A többiekre a megsemmisülés vár!-hirdeti fennhangon az angyal.
-A rohadt mázlisták.
-Ó,miért is nem engedtem a kísértésnek?-kesereg a kamion által elcsapott ifjú.-Volt
az a sátánista haverom…
-Miket beszélsz botor?-háborodik fel az angyal.-Azt hiszitek,nekem olyan könnyű
dolgom van?Ti vagytok ma a 23.temető,és még hátra van a Nagy Köztemető!El
tudjátok képzelni,mekkora ott most a felfordulás?
-Mi is felfordultunk mán!Ez nem járja!Az Istennel akarok beszélni!
-Az Úr teendői bokrosak.
-Bezzeg ráért,mikor Jézust támasztotta fel!A saját fiát!
-Emlékezz,rajta is ott voltak a sebek,mégse nyavajgott.Nekem most dolgom van.-az
angyal lassan ellebeg.
-Hé!Várj még!
-Állj már meg egy szóra!
Általános közfelháborodás közepette az angyal távozik.
-Na,jól itt hagyott minket a szarban.
-Hát így kell bánni a kiválasztottakkal?glugluglu…-a vízbefúlt asszony sírva fakad.
-Ne sírj mama.Csak vége lesz ennek is…egyszer.
-De mikor?Mit gondolsz fiam,hányan támadhattak ma fel a föld kerekén?Molekuláinkra
bomlunk,mire ránk kerül a sor.
-A kis embereket mindíg átverik.
-De mit tehetnénk?
-Hozzuk a frászt az élőkre.Az legalább jó muri lenne.
-Valaki felsegítene már végre?
-Kuss hájgombóc.
-Vajjon létezik még bűn?Úgy értem követhet el olyas valaki bűnt,aki már feltámadt?
-Úgy érti HALÁLOS bűnt?
-Hát…
-És akkor végre békében nyugodhatnánk.
-Én benne vagyok.-feleli a csontkupac.
-Te?Röhög a májam…nincs is meg a májam.
- Káromkodni még én is tudok.
-Én szívesen megrontanék egy önként jelentkezőt…de sajna nincs mivel.-így a leprás.
-Van valami indiai izé – a lelkük képes megválni a testüktől.Asszem.
-Igaz,én is olvastam róla.Nem jógázott valaki közülünk egész véletlenül?
-Én csak a légzőgyakorlatokig jutottam.
-Sokra megyünk vele.Nem is lélekzünk!
-Én mindjárt megpukkadok.Itt nyugszik a szomszédos sírban a volt szomszéd-
asszonyom.Világ életében gonosz,rosszindulatú nőszemély volt.Most meg itt
nyugszik békében…én mindjárt fogom,és kiásom a büdös ribancot!
-Sírgyalázás.Nem is rossz ötlet.Vajjon halálos bűn?
-Egyszer már meghaltunk,ne feledd.
-De feltámadtunk halottainkból,nem vetted észre?
-Képzeld,észre vettem.Engem az állatkert tigrise falt fel,úgyhogy van némi
elképzelésem.
-Elnézést,de nem látok valami jól.Kivályták a szemem a hollók…annak idején.
-Nem tesz semmit.Mindannyian egy csónakban evezünk.
-Igen,a Styxen át.
-Úr Isten,kinek van még kedve poénkodni?
-Istenkáromlás!Az első parancsolat.
-Szerintem várjunk még.Én nem hamarkodnám el a dolgot.Elvégre az öröklét előtt
állunk,és mi ez a néhány nap…
-Atyám maga az?
-Igen,csak lerohadt rólam a reverenda.
-Maga ezek szerint tud valamit?Néhány napot mondott.Honnan veszi ezt?
-Semmi konkrétat nem tudok…
-Mint ahogy életében sem!
-Ne civakodjunk már.Mindannyiunknak meg van a maga baja!
-Nekem több is.
-És mi van,ha több évet kell várjunk?Esetleg több évszázadot?
-Nekem lőttek.
-És mi az az elhamvasztáshoz képest?
-Nem úgy értettem!Porladok!-felel a csontkupac.
-Engem meg szétfúj az első szellő.
-Verjük meg a papot!Azt prédikálta,hogy Isten mindenható!
-De nekem is ő mondta!-védekezik a pap.
-Aha,személyesen.Alászállt,és a fülébe súgta.
-Természetesen nem.Az Irás által mondta.De verjetek csak meg,ha attól jobban
érzitek magatokat.
-Jaj,a nagy mártír!Hogy oda ne rohanjak…de sajna nincsenek meg a lábaim.-
szól közbe a leprás.
-Hitetlenek vagytok!És állhatatlanok!-kiabál a pap.-Épp csak az imént
láthattátok az Úr szent angyalát a saját szemetekkel…
-Már aki…-veti közbe a kivájt szemű.
-Láttuk – amint elhúz a balfenéken.glugluglu…
-Felőlem mindenki csinál,amit akar.Én visszabújok a síromba.Hátha sikerül
megint elszenderedjek.
-Azért vegyen be egy altatót – biztos ami biztos.
-Tudom már ki ez a pacák!A humorista a klubból!
-Személyesen.
-Legalább lesz,aki elszórakoztat minket.
-Tiltakozom!Igaz,a humorom nem hagyott el,de már nem tekinthetem magamat
hivatásosnak.És amúgy is szét vagyok esve…az alkoholmérgezéstől.Másnaposabb
vagyok,mint bár ki más valaha a történelem folyamán.Abba haltam bele.
-És mégis feltámadott – lám,milyen nagy az Úr kegyelme.-szól a pap.
-Valaki fogja már be a száját,mert tényleg beverem!Nekem még megvan a kezem!
-Könyörgöm,segítsen már fel valaki!Csiklandoznak a férgek!
-Lehetsz vagy kétszáz kiló,haver.A papnak még bepancsolok,de nem akarom úgy
végezni,mint a leprás…már ne is haragudjál.
-Azért még nem kell csúfolódni.-méltatlankodik a leprás.
-Nézzétek!Jön vissza az angyal!glugluglu…
-Ugye megmondtam!-szól diadalittasan a pap.
-Csak el ne kiabálja,atyám.Az nem lehet,hogy ennyi idő alatt végzett volna a Nagy
Köztemetővel.Kizárt.
Mindenki feszült csendben vár.
Az angyal végül megérkezik,ugyan úgy lebeg,elérhetetlenül a fejük felett,mint
előző alkalommal.
-Legyetek üdvözölve!-zengi.
-Ezt már mondtad!-kiált a csontkupac.
-Pszt!-inti le a pap.
-Nyugi,én pogány vagyok.Azt se tudom,hogy kerültem ide.-feleli a csontkupac.
-Felhatalmazott az Úr,hogy közöljem veletek,ügyviteli hiba történt.A Feltámadás
bizonytalan időre elhalasztattatik.
-Ezt a kibaszást!
-Potyára támasztottak fel?
-Ez nem járja!
-Addíg,ameddíg a valódi Feltámadás ideje eljő,visszatérhettek halotti mivoltotokba.
-folytatja az angyal.
-Na ez az én formám.
-Pedig már kezdtem megszokni.
-Áldott legyen az Úr.-így a pap.
-Üzenem az úrnak,hogy…
Az angyal egyetlen kézmozdulatára mindnyájan lehanyatlanak.
Arra sétál két élő:
-Nézd már,itt valami marha kiásott egy csomó halottat.
-Biztosan sírrablók.Jelentenünk kéne a rendőrségen.
-De lehet,hogy csak a víz mosta ki…tegnap volt egy nagy vihar errefelé.
-Mindenesetre lesz dolguk a sírásóknak.
-Na ja.Csesszemeg csupa hamu lett a cipőm…

VÉGE

Magyar Scifi Képregény

Azért nem a címét írom be,mert nagyon Magyar,nagyon Scifi,és nagyon képregény.

Azaz – 16 esztendeje aszalódik a garázsban vagy 2500 példány.Igen,késztermék.

1994-ben,másfél évi utána járás után végre kiderült,hogy (a nyomdaköltségen felül természetesen) kb. 200 000 Ft-ba kerülne a piacra dobása.

Nos,jó lesz majd,ha elfogy a tüzelőnk.

Szeretettel,nagy tervekkel rajzoltam meg…immár 20 esztendeje.Lett volna folytatás is…

Az alábbi linken meglelhető:  “97425Z  KALANDJAI”

href.hu/x/ck4j

A Világegyetem Valós Természete

Nyamnyam tudósok egész gárdája dolgozott hosszú nemzedékeken keresztül,hogy megfejtsék a Világegyetem Valós Természetét…

Mivel a Nyamnyam bolygó a Cheruldel-galaxisnak egy meglehetősen elhagyatott,és ködöktől védett területén helyezkedik el,tulajdonképpen mást sem csináltak az ott élő cikyk (egy humanoid faj),mint,hogy megváltójuk,Százszorszent Sanyar tanításai szerint éljenek,azaz megpróbálják megfejteni a Világegyetem Valós Természetét.

Lehet,hogy ebben közre játszott némi lelkiismeret furdalás is,mely közös tudattalanjukat gyötörte,Sanyart annak idején ugyanis néhány évig fejjel lefelé lógatták,hogy visszavonja tanításait,majd  a Kínzómesterek Nemzetközi Szövetségének nagygyűlésén töltötte be a díszvendég szerepét.Állítólag egy furfangos varázslat következtében több tucatszor is meghalt,majd feltámadt…

Tanításainak fő tétele az volt : “Éljetek a Világmindenség Valós Természete szerint”.

Végleges halála,(és természetesen az Örök Vigyorgás Honába való távozása után) háromszáz évvel vetette fel először egy,a Nyamnyamok törzséből,s a Kaktuszpofozók Rendjéből származó szerzetes,hogy előbb meg kellene ismerni a Világmindenség Valós Természetét,hogy azontúl mindenki békében,és boldogságban élhessen.

Így kezdődött az a folyamat,melynek során végül gyakorlatilag a bolygó egész gazdasága a Világmindenség Valós Természetét kutató kutatók támogatására “szakosodott”.Igaz,hogy ez hihetetlen nyomorba,és nélkülözésbe taszította a lakosság jelentős részét,de az igazság megismerése érdekében néha bizony áldozatokat is kell hozni.

Körülbelül tízezer esztendeig tartott,amíg végig vették az összes lehetséges szempontot,és végrehajtották az összes lehetséges kísérletet,melyek segítségével közelebb lehet jutni a Világmindenség Valós Természetének a megismeréséhez.

Mivel azonban nem jutottak konkrét,kézzel fogható eredményre,a Bolygó Tanácsa úgy döntött,elölről kezdik a kutatást.

Sajnos a kutatástól meglehetősen sok időt,és energiát elvett,hogy felszámoljanak egy irredenta,eretnek szektát,melyet egy kiugrott Kaktuszpofozó alapított,aki azt hirdeti,hogy ismeri a választ: “Létezik valahol egy hatalmas szörny,aki időt eszik,és teret ürít – ezért fogy az idő,és tágul a tér”.

Arra azonban ő sem tudott érdemi választ adni,mennyiben befolyásolná ez a cikyk életvitelét…vagy csak nem akart – mielőtt meghívták volna díszvendégnek a Kínzómesterek Nemzetközi Szövetségének Szimpóziumára.

A kóválygó hadművelet 1.fejezés

A Tabalumborgi Királyi Udvar Különfutárává való kinevezésem merőben
váratlanul ért.Nem sokkal azelőtt fejeztem be iskoláimat Hepciában, a
Tata Mamlas kollégiumban,melyről azóta végre a Nyüglődi Zsinat is el-
ismerte,hogy az ismert világ Notorya +(+lábjegyzet:ejtsd:Nótoria -az
óhülye nyelvben használatos “noote orrya” azaz : a megátalkodottak
földje kifejezésből származtatható)leges leg unalmasabb pontján épült.
Ez a tény pedig nálamnál sokkalta visszafogottabb figurákat is arra
késztetett,hogy sürgősen nagyon más,és távoli tájakat ismerjen meg.
Bár – ahogy így utólag visszagondolok – mindíg is nyughatatlan kölyök
voltam…talán épp az nyugtalanított,hogy jórészt számomra érthetetlen
metódusok alapján gondolkodó egyének szabják meg mit tegyek,s leg-
főképp mit NE!
Tabalumborg is kifejezetten szürkének tűnt ódon épületeivel,az
örökös esőkkel,és azzal a sok-sok hülyével,aki mind ott lakott…
Hamar elhatároztam magamat – szüleimnek is csak egy kurta üzenetet
hagytam,hogy ne keressenek,illetve tiszteltetem Borostáska bácsit,de
köszönettel NEM tartok igényt a légycsapó állásra nemes Faliphenés
főgixer úr házában.Vállamra vettem lantomat,derekamra kötöttem egy
távoli ősőm,Sziklaölő Virgonc kardját(melyet anyám mindaddíg karnisnak
használt),és elindultam találomra,kelet felé.
Már csak természetes,hogy més a sarkon gyermekkori jó barátomba,Cikába
botlottam.Ezernyi közös csíny száradt lelkeink szárító részlegeiben,
nem volt hát szívem visszautasítani meghívását egy krigli sörre.A
helyi bürokraták törzshelyére,a “Tintanyalóhoz” címzett kocsmába
tértünk be,ahol – mint rövidesen kiderült – Csurig Töhötöm volt a
csapos,egy másik jó cimbora.Én nem tudom hogyan csinálták,de egy
óra múlva már úgy tűnt,hogy a fél város engem búcsúztat – sorra
bukkantak fel a régi ismerősök.
Nem emlékszem egészen pontosan,mikor határoztam úgy,hogy aznap már
nem indulok tova…talán mikor Filigra beállított azzal a nagy tál
ínycsiklandozó nyüstölt nyesttel.De már jó ideje a korsók számolgatá-
sával is felhagytam,mikor besétált az a három idegen.
Az élükön alacsony,köpcös férfi lépkedett,akinek szana-szét álltak
a fülei,mocskos nyersbőr kezeslábasára pedig drága női ékszerek
garmadáját varratta fel – az összképből ítélve egy félvak bányásszal.
Hosszú,vörös szakálla két copfban,füleit átfúrva meredt az égnek – mint
holmi szarvak – ,szúrós apró disznószemeit pedig úgy hordozta körbe a
kocsmán,mint ha épp csak az imént nyerte volna el kártyán a tulaj-
donostól.
A díszkíséret: két izomkolosszus,fajtájuk díszpéldányai – egy troll,
és egy ghúl.De míg a trollok között nem ritkaság az effajta méret,úgy
ghúlt még soha sem láttam ekkorát – fatörzs szerű,kékeszöld testét
ráadásul mindössze egy emberi hajból font,és valami érthetetlen okból
rózsaszínűre festett ágyékkötő takarta,ami pedig nem épp a leg
konvencionálisabb viselet egy civilizáltnak mondható nagyváros közepén.
A hangulat menten megfagyott – szegény Sypirc még a sörét is ki-
öntötte első ijedelmébenm.Nekem fogalmam sem volt,hogy kik ezek a fickók,
de nem tettek rám különösebben szimpatikus benyomást.A hirtelen
beállott csendet kihasználva ezért bejelentettem,hogy rendezvényünk
zártkörű jelleggel bír,és személyeik nem tartoznak a szorosan vett
baráti körömhöz.
Igyekeztem határozott lenni,ugyanakkor nem adni okot arra,hogy
kötözködésnek vegyék,amit mondok,márpedig ez nem túl egyszerű dolog,
bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztásán túl.De csak akkor kezdtem
rájönni,hogy valami bizony nagyon nincs rendjén,mikor néhányan
határozottan lepisszegtek,Gyalu meg akkorát rúgott a bokámba az
asztal alatt,hogy kis híján pofán gyűrtem merő reflexből.
A három figura pedig persze nem,hogy elhúzta volna a csíkot,hanem
biztos,térölelő léptekkel elindultak a kocsmán keresztül – felém.A
tömeg köpésnyi szélesre nyílt,amerre mentek.+
(+ lábjegyzet: a köpés hivatalos hosszúsági mértékegység Notoreiában,
pontosan 4,73 méternek felel meg)
-Te akarod megszabni nekem,hogy hová mehetek,és hová nem?-érdeklődött
a köpcös könnyed,társalgási hangnemben.
-Ha nem vetted volna észre,már meg is tettem.-feleltem,mert soha
sem tudtam befogni a számat,ráadásul kimondottan zavrart a viselkedésük,
és nagyon részeg voltam.
Időközben lassacskán kezdett megérlelődni bennem a tudat,hogy nem-
sokára sor kerül majd életem első,éles párviadalára.
A bandita persze nem jött zavarba,habár,különösebben fejlett
humorérzékről sem tett tanúbizonyságot,mikor kijelentette:
-Ez esetben meg kell halnod,kiskomám.
-Kis komád neked az oktondi hóhérsegéd!-vágtam rá,kissé félre
hajolva a tőr elől,ami nagyot koppanva fúródott be mögém,a fa-
burkolatba.-Most meg mit dobálózol,mint egy duzzogó óvodás?Talán
félsz kiállni ellenem?-kezdtem belejönni a dologba,miközben egyedül-
állóan viharos gyorsasággal igyekeztem kifelé józanodni,ami nem egy
kellemes állapot.
A fickó ekkor egy intéssel vissza parancsolta testőreit,és egy
kéjes mozdulattal előhúzta hosszú,görbe kardját.Ekkor fakadt sírva
mellettem a kis Patália,a Királyi Udvari Szörnyegidomár egyetlen lánya,
aki már születésem óta szerelmes volt belém,sajna reménytelenül.Hogy
úgy mondjam – igen-igen nehéz volt benne meglátni a szépséget,és ezt
nem csak távoli manó őseinek köszönhette…
Már magam sem tudom,mi történt voltaképpen,de a következő emlékképem
az,hogy a szakállszarvú ott fekszik előttem a padlón átszúrt szívvel,a
kardomról csöpög a vér,a halott arcán pedig oly mértékű a döbbenet,
ami elkerülhetetlenné teszi a zárt koporsóban való temetést.
Ekkor a ghúl varázsolni kezdett,a troll pedig valahonnan egy
buzogányt kapott elő,és pörgetni kezdte…de szerencsére enm túl
sokáig.Csurig barátom,aki közben ügyesen a hátuk mögé került,megaján-
dékozta őket egy-egy csontnyelű,hagymavágó késsel.Persze a hátukba.
Patáliának jutott először eszébe,hogy Tabalumborgban újabban törvény
tiltja a párviadalt,felajánlotta hát,hogy szerény hajlékában húzzam meg
magamat éjszakára,legalább is hajnalig,mikor is megnyitják a város
kapuit.Nem fogadhattam el ajánlatát – nem volt kedvem bár kit is
bajba keverni gyermekkorom játszópajtásai közül,s mivel a bulinak
egyértelműen lőttek,sürgősen búcsút vettem a társoságtól,és
befészkeltem magamat egy közeli,elhagyatott raktárépületbe,ahol hamarosan
el is nyomott az álom.
Arra ébredtem,hogy elmúlt dél,a gyomrom helyén egy tébolyodott békák
által felkavart,bűzös pocsolya,a koponyámban meg egy csomó szorgos vésnök
ütött tanyát.Elő cibáltam zsákom mélyéről egy csuklyás köpönyeget,mélyen
káprázó szemeimbe húztam,és kiugrottam az utcára az egyik rég kitört ab-
lakon.Egyenesen az épp arra masírozó őrjárat karjai közé.Egy kapitányi
egyenruhával küszködő mazán vezette őket,aki mindenekelőtt jól leterem-
tett,hogy az én letartóztatásommal kell bajlódnia.Mire szóhoz jutottam
volna,már vagy két köpésnyi hajókötél emelte öltözékem eleve kissé
megkopott fényét – persze a csuklóimra,és a bokámra tekerve.
Mikor aztán feldobtak arra a trágyaszállító szekérre – melynek
boldogtalan tulajdonosa sokáig szaladt utánunk káromkodva – kezdtem
csak komolyan aggódni sorsomat illetően.A párbajozásért ugyan a leg
több esetben elvileg nem járt halál bünti,de még mindíg fennállt a
lehetősége,hogy egész egyszerűen összekevertek valakivel,és csak
remélni mertem,hogy erre a tényre még a kivégzésemet megelőzően
fény derül.
Valamivel később a szekér megállt,egy tagbaszakadt,harcsabajszos
katona  a vállára vett,és besietett velem egy nagyobb épületbe.Dohos,
vérfoltos falakat vártam,távolról visszhangzó halálhörgésekkel – e
helyett nemsokára elém tárult a Királyi Palota előcsarnoka,benne
pedig három felettébb különös figura.Egy közeli teremből lágy zene
hangjai szűrődtek a fáklyákkal pazarul megvilágított helységbe,a
levegőben méreg drága illatszerek gőzei kergetőztek.
-Azonnal vegyék le róla a köteleket!-förmedt szállítóimra egy ala-
csony,és átható tekintetű férfi,aki kimondhatatlanul szőrös testének
nagy részét egy ócska zsákvászon ruhával takarta.Ezzel igencsak kirítt
a többiek közül,azok ketten ugyanis gazdagon ki voltak öltözve,nem
is beszélve az ékszerekről,melyeknek árából útonállók ezreit nyugdíjazni
lehetett volna.
-Muszály levenni?-akadékoskodott a harcsabajszos.-Pedig olyan jól si-
került – ez idáig a legszebb munkám!
-Igen,muszály.-szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon a zsák-
vászon ruhás.-Ez az ember nem bűnöző…feltéve,ha azt kapták el,akit
kellett volna.Mondd!-fordult hozzám.-Mi a neved,fiam?
-Viktor vagyok a Sziklaölő nemzetségből.-feleltem.
-És tényleg te voltál az,aki móresre tanítottad Véres Hurkát?-
kapcsolódott a társalgásba az egyik főúr.Lila volt az orra,és magasra
tornyozott kontyából egy jól táplált tetvész egér könyökölt ki
kíváncsian.Akár milyen kíváncsi volt azonban az egér,és a gazdája,
a kérdésre hirtelenjében nem tudtam mit felelni:
-Nem tudom,ki az a Véres Hurka,de ha megsértettem volna valamivel,
úgy ezúton szeretném…
-Szó sincs róla!-tiltakozott a társoság harmadik tagja,egy morcos
öregúr,aki olyan képet vágott,mint akinek egy áttüzesített lándzsa-
hegy van a szájában,és valami rejtélyes okból kifolyóan nem szabad
neki kiköpnie..-Hurkát már hónapok óta köröztük!A gazfickó fél
Tabalumborgot rettegésben tartotta a bandájával!
-Hallottad,nem is ismeri!-kiáltott fel diadalmasan a kontyos.
-Agyamban ekkor végre némi fény gyúlt:
-Azt hiszem az urak a a tegnap esti afférra céloznak a “Tinta-
nyalóhoz” címzett kocsmában.
-Elmesélnéd nekünk az esetet?-kérdezte a daróc ruhás mohón.
-Kérem.-és elmeséltem.Oly odaadóan hallgatták,mint valami tündérmesét.
Csak a kontyos csóválta meg a fejét meghatározott időközönként,de az
egér jól ismerhette már ezt a szokását ,mert mindíg időben megka-
paszkodott.
-Ő az!Igen,ő az!-kiáltott fel diadalmasan beszámolóm végeztével
a daróc ruhás,és intett a harcsabajszosnak,hogy elmehet.A katona
szomorúan engedelmeskedett.
-Túl fiatal.-szögezte le a kontyos.
-Beszéltem Dr. Túrával,a Tata Mamlas igazgatójával.Azt mondta,hogy
ő vívott a leg jobban,és a tanulmányi eredményei is dícséretre
méltóak.-vetette ellen a zsákruhás.
-Én is beszéltem vele.Azt is mondta,hogy vele volt a leg több
probléma,és csak azért nem rúgták ki,mert féltek,hogy esetleg bosz-
szút áll.-tette hozzá a kontyos.
-Te is jól tudod,hogy nincs más választásunk.A tisztjeid lassan
már a budira is félnek kimenni,az előző futárt pedig felfalta egy
házőrző csiga Motoscában.
Ekkor kezdett úgy nagyjából körvonalazódni előttem,mit is akarnak
tőlem valójában eme illusztris személyek.Töprengéseimet a darócos
szakította félbe:
-Döntsön a király!
A király!Soha nem láttam még azelőtt személyesen Tabalumborg
uralkodóját,XIII.Borzasztót,aki nevével ellentétben állítólag egy
jovális,és kissé szórakozott öregúr.Egy közeli függöny mögül
lépett akkor elő,majd többször is végig mért.Időközben jogarával
a hátát vakargatta.Végezetül kurtát bólintott,és kinyilatkoztatta:
-Fiam,örvendj!Óhajod meghalgattatott – ezennel most nyomban
kinevezlek a különfutárommá!-és színpadias mozdulattal vállon
veregetett.
Hát,erre meg mi a fürtös frászt mondhattam volna?
-Köszönöm a megtisztelést,fenség.-hebegtem.
-Rendben van.A feladatról később…-ezzel sarkon fordult,és
elsietett a zene irányába.
Magam is csodálkopztam,miért nem zavar jobban,hogy végső soron megint
csak a fejem felett döntöttek a sorsomról…ifjú fejjel nyilván azt
hihettem,egy futár dolga épp az,amit eredetileg is tenni szándékoz-
tam: utazgat,világot lát.
A tárgyalás végeztével nemigen volt időm,hogy magamhoz térjek,a
zsákruhás nyomban karon ragadott,és elindult velem a palota
folyosóinak útvesztőjében.Csak akkor vettem észre,hogy hosszú,bojtos
farok lengedezik utána,sajátos koreográfia szerint egészítve ki a
különös kis figura határozott,kurta mozdulatait.
-Az én nevem Vará Zsolt,és én vagyok itt az Udvari Mágus.-szólt.-
Később mindent megbeszélünk,de egyelőre ne kérdezz semmit,mert
úgy sem válaszolok.A méltatlankodással is ráérsz,míg meg nem tudod,
mi vár.
Hát,igen.A trágyás szekér,majd a király okozta sokk elültével
bizony egyre gyűlt bennem a kérdezni,és mondani való,de jobbnak
láttam,ha tartom a számat.Egy mágusnak semmilyen körülmények
között nem tanácsos ellent mondani,és a titokzatos Zsolt apó
bizony nem is akár milyen hírnévnek örvendett szerte Tabalumborgban.
Egy jókora dézsa melegvíz várt rám,és egy túlsúlyos konyhalány,
akinek háromszor is el kellett mondanom,hogy egyedül is meg tudom
mosni a hátamat.A dézsát aztán egy ínyencségekkel roskadásig meg-
rakott asztal követte,de alig,hogy végeztem a nyüglönc becsinálttal,
és a pacsi-pecsenyével,megjelent a mágus,és intett,hogy kövessem.
Egy pazarul berendezett lakosztályon keresztül egy vastagon elfalazott,
kicsiny titkos kamrába siettünk,melynek berendezését egyetlen árva
asztal,egy dinnyényi kristálygömb,és maga XIII.Borzasztó alkotta.
A varázsló mágikus burkot képezett körénk – feltételezésem szerint
az esetleges kémek ellen -,aztán így szólt:
-Nos,fiam,most jól figyelj.-arca egyszerre szigorú lett,és gond-
terhelt.-Amit most el fogok mondani,hét pecsétes titok – csak úgy,
mint az is,amit tenni készülsz.Hőn remélem,hogy megérted a dolgot -
mindannyiunk érdeke ez,ahogy a sajátod is.
-Országunk óriási veszélyben van.-vette át a szót az uralkodó.-
Mondd csak el neki,vén csataló!
-Nos,bizonyára feltűnt már neked is,hogy immár csaknem egy egész
álló holdnapja esik az eső.-kezdte a varázsló.-Csakhogy ez nem
közönséges eső!Mágiával idézték elő,melynek…nos…-feszengett
kissé,farka végén meg-meg rezdült a bojt-…képtelenek vagyunk
megállapítani a forrását.Más,felettébb aggasztó események is felütötték
a fejüket – látszólag egymástól függetlenül,de a mágikus intuícióm
azt súgja,hogy minden mindennel összefügg.Az igazság az,hogy nem
csak Tabalumborg van pácban.Északnyugat felől troll hordák özön-
lötték el Zugzeget,Zríben iszonyatos járvány dúl,a távolabbi
vidékekkel pedig megszakadt a telepatikus kapcsolat,és ilyen
még emberemlékezet óta nem fordult elő!Sok minden történt még…
de most nem akarok bele menni a részletekbe.A lényeg az,hogy
valami,iszonyatos,borzasztó dolog készülődik,amit minden
erőnkből meg kell próbálnunk megakadályozni.Eddíg világos?
-Mint a szalmakazalban felejtett fáklya.-feleltem.
-Remek.Nos,itt jössz te a képbe.Írtunk egy levelet Hexapetetrip-
tohának,a hoboldok mágusának,ő az egyetlen,aki tudhatja,hol
lehetne megtalálni Gazsibát:
-Gazsibá?Ő a leg hatalmasabb,és bölcsebb élő mestermágus,ha
jól tudom.-mondtam.
-Úgy van.Egy baj van  vele – javíthatatlan nőcsábász,ezért
aztán hajlamos…izé…
-Ha él még egyáltalán.-fűzte hozzá egy mély sóhaj kíséretében
a király.
-Tudod,hogy merre van a Hoboldok birodalma?-kérdezte a mágus.
-Már,hogy ne tudnám?Fent,Északkeleten,a Mogorv-hegységen túl.-
vágtam rá.
-Remek.Holnap hajnalban indulsz Zawara-Shagodba.Egyedül fogsz
menni,mert így nagyobb az esélye,hogy át tudjál siklani a troll
csapatok között.Az üzenet a csizmád talpába lesz rejtve…nos,
van esetleg valami kérdésed?
-Egy kérésem lenne mindössze.Amikor a katonák…nos…fel-
szedtek,valahogy elhagytam a lantomat.Ha kaphatnék egy másikat,
az lelki békém érdekében is sokat jelentene,no és akkor aztán
kiadhatom magamat egyszerű vándor zenésznek is,ami szerintem az
egyik legjobb álca.
-Fiam!-az öreg király szemei elhomályosultak,majd hirtelen felpat-
tant,és a keblére ölelt.-Érdemesnek bizonyultál bizalmunkra.Kérlek,
nagyon kérlek,hogy mindent tegyél meg küldetésed sikere érdekében,
és ígérem,hogy busásan megjutalmazlak majd!Kezdetnek pedig meg-
kapod a legjobb lantomat!

Zombi egyenjogúságot!!!

Tegnap délután zombik népes csoportja vonult végig Tabalumborg utcáin.Az élőkkel egyenlő jogokat követelnek.A menet a temetőből indult,végül a Királyi Palota Terén gyűlt össze a népes sokaság,ahol lelkesítő beszédek hangzottak el,majd sötétedés után a Siratóasszony kórus énekelt.Szóvivőjük,Dr. Hull Lajos így nyilatkozott:

“Épp ideje,hogy az élők felismerjék,mi semmivel sem vagyunk kevesebbek,vagy rosszabbak náluk.Sőt,bár melyik élő kerülhet abba a helyzetbe,hogy a túlnépesedésre hivatkozva visszaküldik a Túlvilág kapujából.Persze,nekünk mások az igényeink,mint egy élő szervezetnek,de ez nem azt jelenti,hogy nincsenek.Bomló testünket bizony nem könnyű néha akár hosszú évszázadokig is karban tartanunk,és ki ne látott volna már elhanyagolt,szegény sorsú zombit!!Ismerek például egy odaadó anyát,aki zombi létére három élő gyermekét egyedül neveli.Talán neki nincs joga a tisztességes halál utáni élethez?Úgyhogy követeléseinket ezúttal 12 pontban összefoglaltuk,és átadtuk Vará Zsolt,az Udvari Mágus szóvivőjének.Nem tűrjük tovább a megaláztatásokat,és kereken visszautasítjuk azokat az előítéleteket,miszerint is büdösek vagyunk,és különböző testrészeket hagynánk szana szét magunk után!Éljen a halál!”

Úgy tűnik,a Vének Tanácsa még ez évben tárgyalásra bocsátja a zombi kérdést.

Noote-Orrya csillagjegyei

…illetve a hozzá tartozó archeotípúsok.

1.Kard

2.Vakond
3.Birka
4.Lélek
5.Bolha
6.Cipőkanál
7.Gomba
8.Medfánt
9.Muslica
10.Sodrófa
11.Púpos
12.Bamba
13.Zombi

1.KARD:Harcos természet.Éles nyelvű,lobbanékony,szenvedélyes.Sokat beszél,mértéket nem ismer.Anyósok,és vámpírok körében elterjedt csillagjegy.Jellemző még rá  a gyakori csuklás,az aktív nemi élet,a szeme körüli kékeszöld karika,és az oktalan danolászás.

2.VAKOND:Magának való,csendes típus.Gyakran szemüveget,és kertésznadrágot visel.Szeret a dolgok mélyére hatolni,titkokat fürkészni.Reá jellemző foglalkozások:írnok,szerzetes,sírásó,bányász.Törpék közt gyakori csillagjegy.Vigyázat,áskálódásra hajlamos!!!

3.BIRKA:Már-már idegesítően türelmes,lassú,és általában nem túl eszes.Monotón tevékenységek végzésében azonban utolérhetetlen,úgysmint: szőnyeg csomózás, iratrendezés,céltalan piszmogás,ribizliszámlálás,stb…

4.LÉLEK:A mágusok,jósok,és reménytelen álmodozók jellemző csillagjegye.Az anyagi világ nem érdekli,annál inkább a vallások,a misztika,a filozófia,és az ijesztgetés.A leg eredményesebb csalók is közülük kerülnek ki.

5.BOLHA: Tevékeny,rugalmas,ám gyakorta fontoskodó.Rendkívül egocentrikus, sértődékeny,törtető..Jó szónok,ámbár nem túl gyakori,hogy veleje is legyen a mondanivalójának. Tipikus politikus alkat,de előfordul még az ügynökök,útonállók,és vámszedők között is.(A manók közt igen elterjedt típus.)
6.CIPŐKANÁL:Maga a megtestesült nyugalom.Alázatos,szolgalelkű,ám hűséges típus. Ideális házvezetőnő,igénytelenebb,és kényelmes emberek számára megfelelő feleség.Ám valami rejtélyes oknál fogva e csillagjegy szülöttei általában meglehetősen kellemetlen szagot árasztanak.

7.GOMBA:Szeszélyes,és kiismerhetetlen.Hangulata gyakran csapong,igen jellemző csillagjegye a mániás-depressziósoknak.Állhatatlan,türelmetlen,rendetlen,lusta. Gyakorlatilag minden fajban,és az élet minden területén egyaránt jelen lehet.És jelen is van.

8.MEDFÁNT:Lassú,megfontolt,látszatra nagyon is magabiztos .Általában kiegyensúlyozottnak tűnik,ám ez a külső sokszor érzékeny lelket,és rejtett belső vívódásokat takar.Megbízható,szavatartó típus,sokszor maximalista.Képes a kompromisszumra is,ám nem szívesen.Ritkán veszti el a béketűrését,de akkor aztán kő kövön nem marad.Harcosok,tengerészek,testőrök között gyakori.

9.MUSLICA:Végtelenül idegesítő.Pimasz,fellengzős,és szinte lerázhatatlan.Mindenbe bele üti az orrát,mindent jobban akar tudni,de végül aztán mindent el is ront.Útját romok, idegösszeroppanások,és bukott forradalmak kísérik.Leg borzasztóbb tulajdonsága mindazonáltal mégis csak az,hogy már messziről kiszúrja a hasonszőrűt,akikkel aztán rögtön csoportba is verődik – megátalkodottan,és sorra alapítja a pártokat,az érdekvédelmi szövetségeket,dalárdákat,stb…

10.SODRÓFA:Az örök elégedetlen.Hibáiért (melyekben általában bővelkedik) másokat okol,agresszív,kötekedő.Harsány,magamutogató,és gyakorta nagyon ronda.Szeret közfeltűnést kelteni,megbotránkoztatni.Mindezek mellett azonban kiemelkedő szexuális teljesítményekre képes.

11.PÚPOS:Az a fajta lény,akivel valami nincs rendben,de nem tudni mi az.Látszólag átlagos,mindennapi jelenség,azonban mint egy alig érzékelhető aura veszi körül a titokzatosság. A társadalomban általában a bűnbak szerepét tölti be.A közéletben is szerencsétlen,többnyire sorra érik a lehető leg különböző félébb balesetek,megaláztatások.

12.BAMBA:De nagyon.Vigyorog,és bólogat,mint ha értené,de minden rá pazarolt szó,rá bízott küldetés meddő,és eleve kudarcra van ítélve.Alapjában véve tulajdonképen vidám természetű,nem zavar sok vizet,lelkivilága pedig egyszerű,mint egy tál pofon.Ám ha akad, aki folyamatosan figyel rá,és irányítja,egész használható rabszolga.

13.ZOMBI:A leg ellentmondásosabb csillagjegy.Akadnak köztük álmodozók,de nagyon is fölhöz ragadtak,kiemelkedően intelligensek,nagy tehetségek,de őrültek,és bűnözők úgyszintén.Egyetlen egy dolog közös bennük – a leg több öngyilkos a soraikból kerül ki.

Ó-bhalfeekh teremtés történet

Kezdetben vala a Fény.Jóllakottan ücsörgött egy dús nimbuszbokor tövében,nagyokat sóhajtott,és a Semmin elmélkedett nagy-nagy megelégedéssel. Ekkor esett,hogy az orrára szállt egy Légy.A Fény hessegette egy darabig,aztán megelégelte a dolgot,és úgy dönte,hogy megteremti a Légycsapót.A Légy azonban fürge vala,és rendkívül ízle neki a Fény orrán a Semmin való kellemded töprengéstől kiülő izzadság.A Fény megelégelte tehát a dolgot,és első mérgében megteremté a Zembert.A Zember nem tudott semmit a Semmiről,egyetlen feladata volt – lecsapni a legyet.Lecsapta hát.Mivel azonban túlságosan nagyot csapott,a Fény éktelen haragra gerjedt,és elkergette magától a Zembert.Azaz – csak kergette volna,hisz nem vala hova!Megteremtette tehát a Valamit,hogy legyen hová elvonulnia a Zembernek,midőn Ő Fényessége tovább elmélkedhet a nagyszerű Semmin.Ekkor tudatosula benne,hogy immár a Semmin kívül egyéb dolgok is vannak,melyek felett elelmélkedhet,ám e dolgokat már koránt sem találta oly nagyon vonzónak az elmélkedésre.Ezért aztán nekiálla fúrni-faragni,gyúrta,dagasztotta a Valamit,és a Zembert,ám művével egyre kevésbé lőn megelégedve.Mire azonban észbe kapott,egy sok-sok mindenféle izével teli világmindenségben találta magát,és valljuk be – magunk között – jócskán el is fáradhatott.Hagyta hát a fenébe az egészet,és gyorsan teremte magának egy másik Semmit,mely felett nyugodtan elelmélkedhet.Ekkor született meg a Sötétség,mely azóta is nőttön nő.

Ha meg nyúvasztanak,se tudnám megmondani,honnan a fenéből került oda az a nyavajás légy.(a gyűjtő megjegyzése)

A Föld egy büntetőtelep,én meg itt rekedtem

Bizony,be kell valljam,büntetésből kerültem erre a bolygóra – mint ahogy ti is,mindnyájan!Ám…midőn a kérlelhetetlen Mordok a memóriámat mosták volna vegytisztára,kozmikus méretű mágikus robbanás történt egy szenilis varázsló jóvoltából,ennek következménye képpen pedig nagyon is tisztában maradtam bizonyos tényekkel.Igen,pont ama tényekről van szó,melyeket a gaz Marmaládok – ártatlanságom dacára  ki akartak törölni a tudatomból.

Már csak bab a tortán,hogy egy ősi,kihaltnak hitt faj egyik utolsó sarja vagyok…ám azt nem tudtam elkerülni,hogy erőimtől megfosztva,egy kissé gyári hibás antropomorf test foglyaként itt ragadjak ezen az unalmas,káosz marcangolta helyen…

De persze nem hagyom magamat! A Világmindenség lényegi változások előtt áll,a Hatalmak immár az Ősi Törvényeket is felrúgva kaparnak a jobb helyekért…de a végjátékban – ígérem – én is ott leszek!

Addig pedig – mintegy unalom űzésként – megírtam néhány történetet őseim világáról,Noote-Orryaról (mely óhülye nyelven annyit tesz:”a megátalkodottak földje”),és papírra vetettem még jónéhány más érdekes eseményt is,melyekre még akkor adatott rálátásom,midőn asztrál testem szabadon szárnyalt a különböző létsíkok között…

A Világmindenség tulajdonképpen nem is volt egy olyan nagyon rossz hely…egészen körülbelül – földi idővel mérve – huszon hét millió esztendővel ezelőttig.Akkor aztán egyszerre sok minden csúfság történt: a világok jelentős részén elapadtak a mágikus erőforrások,az utcán tömegesen koldultak a csonttá soványodott,hitelüket vesztett jósok,új fajok tűntek fel,majd egész létsíkok tűntek el örökre…igen,jól emlékszem azokra az időkre,hisz – azóta legendássá lett – ősöm,Sziklaölő Virgonc genetikus memóriájának köszönhetően mint ha magam is ott lettem volna,személyesen.

Hogy mi is ez a “genetikus memória”,s,hogy fajunk miféle,és honnan ered,egyelőre biztonsági okokból nem óhajtom felfedni.De talán akad,akit érdekel e különös kis történet,mely később “A Sugalmazók Könyvének Krónikája” címen vált ismertté a dalnokok körében…

Helló Világ

Üdvözöl a SFblogs.net. Ez az első bejegyzés. Módosítsd, vagy töröld és mindent bele!